Sziasztok!

Még nagyon új vagyok a blogolásban, sosem csináltam ilyet. De mivel itthon vagyok a gyerkőcömmel, gondoltam kipróbálom :)

Tehát rólam:

Dóri vagyok, 33 éves. Egy nagyobb városban élek, van egy lassan 15 hónapos kisfiam, akit mondhatjuk hogy egyedül nevelek, mert az édesapja külföldön dolgozik és csak hétvégente látja.

A mai világban ez, ahogy látom, teljesen elfogadott. Sok hideget és meleget is kaptam már ezzel kapcsolatban...nem vagyunk már együtt a gyermekem apjával. Nem tudtam ezt a távkapcsolatot megszokni. Sokan mondják hogy dehát a pénz meg milyen jó, amit hazahoz. Persze...de milyen áron? Hogy nem vagyunk együtt? Hogy emiatt felbomlott a családunk?

Tudom hogy erről nagyon megoszlanak a vélemények de én mindent megpróbáltam hogy ezt elfogadjam...de nem ment...nekem ez így nem kapcsolat és nem család.

Kíváncsi vagyok a véleményetekre és olyanokra is, akik hasonló cipőben járnak, mint én.

További szép napot mindenkinek!! :)

Megosztás a facebookon